Az Országos Kéktúrából a főváros, Budapest sem maradhat ki, noha az útvonal a Budai-hegységnek csupán a "sarkát" érinti. Az OKT 14. szakasza a ma is iskolások által "üzemeltetett" Gyermekvasútnak a végállomásától, Hűvösvölgytől indul. Az igazoló pecsét az állomás egyik sarkában, a lépcső mellett, egy szép új faládikóban várt ránk. A reggeli vonatra várakozók érdeklődve figyelték, ahogy elővesszük az igazoló füzeteinket és a pecsétet...


Ha megvan a pecsét, akkor az állomás épületét elhagyva a villamos és buszvégállomás közelebbi sarkát célozzuk meg, itt átkelve a Hűvösvölgyi úton egy kis utcácskában "indul" a kék. Átkelünk az Ördög-árkon, majd balra felfelé indulunk a Glück Frigyes úton. Üde, dús erdőben gyalogolunk, s nemsokára elérjük a hűvösvölgyi vitorlázó repülőteret, melynek sarkából jól látszik Pesthidegkút, Erzsébetliget, az előttünk elterülő, lapos Vörös-kővár, s a Hármashatárhegy előtt megbúvó Mária-hegy és az Újlaki-hegy (a képen balról jobbra):
A rétet elhagyva az út emelkedni kezd, továbbra is erdőben haladunk, egészen a Határ-nyeregig, ahol több túristaút is találkozik. A "csomópontban" padok várják a pihenni vágyókat. Innen kicsit könnyebb lesz az út: a Kecske-hegy dolomit tömbjének oldalában, kényelmes, vízszintes úton járunk. Itt-ott felsejlik a város a fák ágai között, majd elérjük az Oroszlán-sziklát, ami nevét onnan kapta, hogy oldalról valóban hasonlít egy oroszlánra. Hamarosan elérjük a Látó-hegyet, oldalában az 1929-ben felépített Árpád-kilátóval, amely Glück Frigyes kezdeményezésére épült Friedrich Lóránt tervei alapján. Kő talapzata és aranyos fa teteje ma is az eredeti formájában várja a látogatókat. A kilátó teraszáról zavartalan kilátás nyílik egész Budapestre: középen a Duna a Parlamenttel, szemben a Budai Vár, mögötte a Gellért-hegy. Ezért a kilátásért mindenképp érdemes elsétálni ide!

A kék a kilátó előtt élesen balra fordul, majd jó negyed órás sétávul leereszkedünk Fenyőgyönygyére, hogy innen kapaszkodhassunk fel a 495 méter magas Hármashatár-hegyre. A kék az első méterek után jobbra, az erdőben folytatódik, párhuzamosan a műúttal, amit többször keresztezünk. Az emelkedő nem túl meredek, de folyamatos. A balra eső adótorony ne tévesszen meg minket, még nem vagyunk ott: újabb kaptatók várnak ránk! Végül sokadszorra is keresztezzük a műutat, felkapaszkodunk egy igen meredek oldalon, s pár lépéssel kiérünk a bokrosból: fent vagyunk! A pecsét a torony oldalában, egy fa oszlopon, a szokásos ládában vár minket. Ha megvan az "igazolás", ne siessünk: a hegytetőről szépen látszik dél felé a város, nyugat felé a budai hegyek: kezdve a Duna menti Gellért-hegytől a Széchenyi-hegyen, Normafán, János-hegyen és Hárs-hegyen át (balról jobbra):
egészen Remeteszőlős és Nagykovácsi érintésével a Pilisig:
Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor az immár egyszemélyessé szűkült ösvényünk kerítés mellett, sziklás-köves, erdős terepen ereszkedik le a hegyről, majd felkapaszkodik a 452 méteres Vihar-hegyre. Helyenként a fák között előtűnik Békásmegyer, a Duna a Megyeri-híddal és Dunakeszi. Leereszkedünk a Virágos-nyeregbe: az egykori büfének már nyoma sincs, de a pecsét a földút jobb oldalán, egy villanyoszlopon vár ránk. Az oszlop mellett visszatérünk az erdőbe, megkerüljük a Csúcs-hegyet, melynek oldalából több helyen is szép kilátás nyílik a Kevélyekre. A nyeregben visszafordulunk és leereszkedünk a völgybe. Az erdős terep lassan megszelidül, kiérünk a műútra, melyen jobbra fordulva pár perc sétával érjük el a Rozália téglagyár bejáratát. Mai utolsó pecsétünk a kapu jobb oldalán, egy ládikóban vár minket. A síneken átkelve, pár száz méter múlva érjük el a Bécsi utat, ill. a buszmegállót.



Indulás előtt

OKT Térkép

OKT Keresés