Kis-Tarpataki-völgy - Tátrai magisztrálé - Lomnici-csúcs - Zöld-tó
Táv: 11 km
Függőleges szintkülönbség: 800 méter
Tényleges szintkülönbség: 900 méter
Idő: Chata pri Zelenom plese - Velké Biele pleso 0:40 óra
Velké Biele pleso - Chata Plesnivec 1:30 óra
Chata Plesnivec - Tatranská Kotlina 1:30 óra
Összesen: 3:40 óra
A túra időpontja: 2007. augusztus 8.
Függőleges szintkülönbség: 800 méter
Tényleges szintkülönbség: 900 méter
Idő: Chata pri Zelenom plese - Velké Biele pleso 0:40 óra
Velké Biele pleso - Chata Plesnivec 1:30 óra
Chata Plesnivec - Tatranská Kotlina 1:30 óra
Összesen: 3:40 óra
A túra időpontja: 2007. augusztus 8.
Csodásan sütött a nap és finom virslit kaptunk reggelire. Kezdésnek igazán jó volt ;) Sajnos elérkezett az utolsó nap, amit a hegyen tölthettünk, és ez bizony azt jelentette, hogy ma le kellett ereszkednünk... Nem igazán akarta egyikőnk sem elhagyni a hegyet. Jól megvoltunk mi itt fent!
A Zöld-tótól többféle úton is visszatérhetünk a "civilizációba". Mi a piros magisztrálén indultunk el. Annak ellenére, hogy le akartunk menni a hegyről, az első 40 percben sikerült elég frankón felfelé mennünk. Cikiztek is érte a többiek :) Az előző napi jégeső miatt helyenként állt a víz az ösvényen, így kicsit küzdeni kellett, hogy ne legyünk rögtön az első száz méter után nyakig vizesek. Persze mindenki hátán ott lógtak a vizesebbnél vizesebb ruhadarabok és cipők - a Tátrában csak így tudod megszárítani a cuccaid: kiteszed a zsákra, és az egész nap fujdogáló szellő (vagy a menetszél? :) estére megszárítja neked. Egyszercsak abbamaradt az emelkedés, egy éles bal kanyarral befordultunk a kis fenyők közé. Mikor kiértünk, ott álltunk a
A tónál még mindig eldönthetjük, melyik úton jutunk vissza a Tátra lábához. Mi a zöld utat választottuk. A tótól távolodva ereszkedni kezdtünk (na végre, mondták a többiek :), és ahogy leértünk az 1500 méteres magasságra, megjelentek a füves mezők, tele a Tátrára oly jellemző rózsaszín virágokkal. Bármerre is néztünk, mindenhol rózsaszínű foltok tarkították a mezőt. Lassan megjelentek a fenyőerdők is, úgyhogy az út nagy részét kellemes árnyékban tehettük meg. Az egyik kanyarban hangokat hallottunk: megérkeztünk a még mindig 1290 méteres magasságban álló
Ott álltunk a buszmegállóban, és vártuk a buszt. Már csak egyetlen feladat maradt: visszajutni az autóhoz, ami a Csorba-tónál várt minket hűségesen. Tatranská Kotlinától busszal mentünk Tátralomnicig, ahol felszálltunk a Tátrai Elektromos Vasútra (Tatranská Elektrická Zeleznica, TEZ). A vonat végigmegy a Tátra lábánál, érint szinte minden fontosabb települést. A vonat ablakából még egyszer visszanéztünk, merre is jártunk az elmúlt egy hétben. Mivel körbebuszoztuk és vonatoztuk a hegyet, a teljes útvonalat végignézhettük.
Van még valami, amit sajnos meg kell említenem. A vonatból nagyon jól látszott az a pusztítás, amit pár évvel ezelőtt az a bizonyos vihar a Tátrában végzett. Óriási területen hiányzik az erdő: nincs ott semmi, csak a kifordult gyökerek és a semmi közepén magasodó szállodák. Borzasztó. És ez van végig a sínek mellett. Felfoghatatlan.