Hollókő
Táv: 2 km
Szintkülönbség: minimális
Régió: Cserhát
A túra időpontja: 2008. október 18.
Világörökség. UNESCO. És ennek Magyarország is része, a Világörökség kincsihez mi is
hozzátettük a magunkét, ez esetben
Hollókő községgel. A Cserhát dombjai között megbúvó falu Hatvan és Salgótarján
között kb. félúton fekszik, és a főút mellett egy nagy sziklán megpihenő fekete holló jelzi, itt kell lekanyarodni egy
nem mindennapi mesevilágba.
Ha Hollókőn járunk, akkor két dolgot nem szabad kihagyni: a falu feletti sziklán magasodó Hollókői Várat és a
Világörökség részét képezÅ‘ Ófalut. Ez mindenki számára kötelezÅ‘! Mi a falu felsÅ‘ részén kialakÃtott nagy parkolóban hagytuk
a kocsit, máshol nagyon nem is lehet, ugyanis az Ófaluba csak külön engedéllyel szabad behajtani. A parkolóból egy tÃz
perces, kellemes kis séta vezet a falu felett magasodó sziklára, illetve tehetünk egy körtúrát is a csúcs oldalában, ha
minden irányból szeretnénk megcsodálni a várat. A kiépÃtett úton megismerkedhetünk a
Cserhátra jellemző andezittel és a vulkanikus hegység kialakulásával. Néhány állomás után elkanyarodunk a vár felé, és már
látjuk is az egykori bejáratot... A falak a régmúlt idÅ‘krÅ‘l tanúskodnak, hiszen az elsÅ‘ - már Ãrásos - emlÃtése a várnak
a 13. századból való, ekkor
"Castrum Hollokew"-ként hivatkoztak rá. Az eredetileg a Kacsics család tulajdonába
tartozó vár az évszázadok folyamán sokmindent megélt, volt kiskirályé, az államé, sőt még a törökök is elfoglalták. A vár
részletes történelmét
itt ismerhetitek meg. A mai
formájában helyreállÃtott vár 1996 óta látogatható, és a legtöbb hazai megmaradt várrommal ellentétben igen nagy mértékben
helyreállÃtották. A bejárat mögött az egykori elÅ‘udvarba érünk, s pár lépcsÅ‘ vezet tovább a gazdasági épületek és a kút
felé. Ha magát a központi épületet sétáljuk körül, akkor tökéletes kilátás nyÃlik a
Cserhát dimbes-dombos, erdőkkel
borÃtott vidékére, illetve észak felé távolabb már
Szlovákia terül el. A központi palotarész belsÅ‘ kialakÃtását is
szépen helyreállÃtották, Ãgy mindenki szabadon eljátszadozhat a gondolattal, milyen is lehetett a királykisasszonyok és
királyfiak élete ezekben a szobákban. Az alsóbb termekben kiállÃtást láthatunk a vár történetérÅ‘l, maketten megnézhetjük,
milyen is volt a vár az eredeti pompájában, sőt, az egyik terem még be is van rendezve: korhű figurák illusztrálják a
hajdani királyi életet! A keskeny csigalépcsőkön ballagva az ember elgondolkozik, vajon merre lehetnek a várakra jellemző
titkos menekülő folyosók? A felsőbb szintek apró, keskeny ablakain át ki-kipillanthatunk a vidékre, és a várfal tetejéről
is megcsodálhatjuk a közvetlenül a vár alatt megbúvó települést. Közben a vár csak nem akar kifogyni az emeletekből,
minden ajtó mögött újabb és újabb termek bújnak meg. A legfelső torony tetejére már nem tudunk felmenni, de a lefelé út is
tartogat még fel nem fedezett részeket... innen lentről még monumentálisabbnak hat a vár, ami első ránézésre talán nem is
tűnik olyan nagynak, mint amilyen valójában.
A várkapu előtti térről indul egy meredek kis ösvény le a faluba, ami egyenest az
Ófalu központjába visz bennünket.
A kövekkel kirakott, girbe-gurba, göcsörtös utcácskák mindkét oldalán vakÃtó fehérre meszelt, jellegzetes
palóctetÅ‘s házak sorakoznak, takaros portákkal és virággal teletűzdelt fakerÃtéssel. A 20. század eleji nagy tűzvész sajnos
elpusztÃtotta a falu összes eredeti házát, és a felújÃtási munkák során már "új" stÃlusban épÃtették meg a házakat - ezt
láthatjuk ma is. A házak ablakai igen aprók mai szemmel mérve, de még Ãgy is bÅ‘ven nagyobbak, mint régen. Itt sétálni a
palóc házak között igazán különleges élmény, főleg ha valaki érdeklődik a népi élet, a palóc kultúra és a falusi világ
iránt. A közeli múzeumban megtudjuk, hogy annak idején több százan is laktak a faluban, de mára az Ófalu 67 házában már
csak 32 fő lakik. A hollókői lakók többsége feljebb, az Újfaluban él. Számos érdekes palóc eszközt is láthatunk, a gyerekek
pedig kukoricacsÅ‘vel játszanak, mÃg a férfiak szántanak, a nÅ‘k pedig mosnak, fÅ‘znek. Továbbhaladva elérjük a falu római
katolikus templomát, mely a 19. században épült. A sötét faborÃtású torony tökéletesen illik a templomot kétirányból is
kerülő utak mentén sorakozó házak közé. Az egyik előtt egy vesszőből fonott traktort látunk, a tetőről pedig mindenféle
fonott kosár és tartó lóg alá: Nagymama Portékái, hirdeti a tábla... Az itteniek büszkék falujukra, arra a kultúrára, amit
a hosszú évtizedek, évszázadok alatt kialakÃtottak. IdÅ‘s néni ült az egyik kapuban, és hollókÅ‘s tarisznyákat hÃmzett. A
másik kertben egy fazekas mester állÃtotta ki mesterségének kincseit, mÃg az egykori posta épülete mellett a régi, ragyogó
piros postaláda várta a kézbesÃtendÅ‘ leveleket. Az idilli hangulat aztán egyszercsak véget ér, amikor elfogy a köves út
és kiérünk Újfalu szélére, magunk mögött hagyva egy darabkát egy talán már letűnt, de biztosan boldog korból...