Góré túraoldala - Bringával a Fertő-tó körül
 
20243.237.178.126#2024#03#28#12#16

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Tekerés a Fertő-tó partján
Régió: Nyugat-Magyarország, Ausztria
Fertőrákos - Purbach: 42 km
Purbach - Illmitz See komp - Mörbisch Fertőrákos: 58 km
Táv összesen: 100 km
A túra időpontja: 2008. augusztus 9-10.

Az aktív pihenést nem éppen visszautasító barátaim egyik nap azzal kerestek meg, hogy nem szállnék-e be a csapatba, mert szeretnék megkerülni a Fertő-tavat egy nyugodt, városnézős, kellemes hétvége keretében. Természetesen kaptam az ötleten és nem kellett sokáig győzködni... El is indult a szervezkedés, jött a rengeteg e-mail, így menjünk, ott aludjunk, ezt nézzük meg. Mire észbe kaptam, már ott is voltak értem és indultunk is.

A péntek éjszakát a talán leghíresebb magyar oldali településen, Fertőrákoson töltöttük. Késő éjjel értünk oda, de még hátra volt az ismerkedési est, melynek keretében megbeszéltük a másnapi tervet is. A 309 km2 vízfelületű Fertő-tó hazánk és Ausztria (németül a tavat Neusiedler See-nek nevezik) közkedvelt pihenő és kiránduló övezete. A 115 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő szytepptó nyáron kellemes, huszonfokos vizével, kedves tóparti településeivel, szőlőföldjeivel és a mindenkit megállásra késztető borozóival számtalan pihenési és kikapcsolódási lehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A szervezők egyre több mindent villantottak fel ezekből a lehetőségekből, így egyre lelkesebben vártam a szombat reggeli indulást. Mire összeszedtük magunkat és felpakoltuk az összes cókmokot a bringákra, a Nap is kisütött és igazán kellemes időben vágtunk neki a túrának.

Én még nem jártam az országnak ezen szegletében, úgyhogy lelkesen tekintgettem körbe a nyeregből, miközben elhagytuk Fertőrákost Sopronkőhida felé. Gyönyörű, igazi mélyzöld színekben pompázó, erdős domboldalak, kék ég, fehér gomolyfelhők és a meszi távolban a soproni torony. Alig megyünk pár száz métert, máris ráfordulunk az Ausztria felé vezető, egykori árnyas földesúri útra. Kerékpározásra kíválóan alkamas az út, kicsi forgalommal. Pár kilométert haladhattunk az árnyat adó fák között, mikor elénk tárul a határátkelőhely Magyarország és Ausztria között. Az egykori, két teljesen más világot elválasztó határra egy egyszerű, beton kapu emlékeztet, mellette pedig emlékkő áll: 1989. június 27-én ezen a helyen szakadt le a vasfüggöny. A felületes szemlélő ma már csak abból veszi észre, hogy átért a határon, hogy a táblák egyik pillanatról a másikra németül feliratozottak. Az emberek barátságos pillantások közepette pihennek meg e helyen, van aki megkongatja a harangot, van aki csak leül pár percre. Továbbállunk. Egy mindenki számára frissítő lejtős gurulás után lassan beérünk az első osztrák faluba, St. Margharetenbe. A Fertő-tó körül a tó teljes hosszában kiépített kerékpárút megy, ami - különösen az osztrák oldalon - nagyon jól ki van táblázva. Hamar el is hagyjuk a szombat délelőtt nem igazán nyüzsgő falut és észak - északnyugatnak haladunk tovább Eisenstadt (Kismarton) felé. Ausztriához méltóan, mégha épp csak a határon vagyunk is, a távolban már megjelennek a pár száz méter magas dombok, a folyamatosan kavaró szélerőművek - no és sajnos az esőfelhők is. El is kapott minket a zuhany széle, úgyhogy nincs más választásunk, mint megállni egy út menti borozónál, ahol nagy szeretettel kínálják a környékbeli borokat. Ez egyébként mindenhol jellemző: minden második porta borozó vagy pince, ahol a gazda igyekszik minél több vendéget becsábítani egy kis kóstolóra. Mire késő délután Kismartonba érünk, már ismét ragyog a Nap, az utcák tele vannak nyüzsgő emberekkel. Mi azért tettünk kitérőt erre, hogy megnézhessük az eisenstadti Esterházy-kastélyt, amely eredetileg egy 13. századi vár volt, és amelyet a család a 17. század második felében alakított át barokk stílusú kastéllyá. Azóta a család rezidenciájaként és számos rendezvény színtereként szolgál. A kastély - érdekes módon - a város szívében áll, két hatalmas kapun közelíthető meg. Egyik oldalán közvetlenül a kapu előtt kezdődik a szépen kitérkövezett belvárosi sétálóutca, míg a másik oldalon a modern város hívogat minket. (Bővebb információ a kastélyról német nyelven itt érhető el.) Miután mi magunk is meggyőződtünk arról, hogy a főurak ez esetben is tudták, hova kell építkezni, tovább indultunk a tó felé. A bringaút szépen kivezet a városból, és most már komolyabb szintkülönbséggel sem kell számolnunk. Az útvonal: Schützen - a kertek alatt tovább - Purbach am Neusiedler See. Ezzel a mai távot teljesítettük: megérkeztünk a purbachi kempingbe! Itt természetesen zajlott az élet, mindenfelé kempingező emberek, sátrazók, bringázók és fürdőzők. Nincs mese, nekünk is el kell kezdenünk felállítanunk a sátrainkat: csomagok bringákról le, sátorok kibont, vázak felállítva, sátrak kipeckelve és már kész is a mi kis "sátorfalunk". A kellemes tekerés után már nem is vágyunk másra, mint egy igazán finom vacsorára! Ha már egyszer Ausztria, akkor mindenképpen meg kell kóstolni a májgombóclevest (Leberknödelsuppe), és ha már Bécs közelében is vagyunk, akkor mindenképpen a tányérra kell kerülnie egy bécsi szeletnek is (Wiener Schnitzel). Aki szereti a kulináris élvezeteket, az mindezt egy jó kis osztrák sörrel öblítse le, de megengedett a kint is népszerű búzasör (Weissbier) fogyasztása is.

Vasárnap reggel viszonylag időben útra kélt a társaság, mert a mai nap a tegnapinál is több látnivalót - no és tekernivalót - tartogatott. Frissen és lelkesen ültünk vissza a nyeregbe, hogy elérjük az első úticélt. Purbachból kiérve valahol jobbra, a messzi távolban néha-néha felsejlett a tó csillogó vize, balra pedig a környező dombok adtak otthont a mindenfelé érő szőlősföldeknek. A bicikliút mindkét oldalán szőlős volt, az ember már-már azon volt, hogy menet közben meg-megkóstol egy-egy szem szőlőt, annyira hívogatóan néztek ki a majdnem érett fürtök. Breitenbrunn előtt elfordultunk a tó felé, és egy osztrákokkal és magyarokkal zsúfolt strandra értünk, ahol volt minden: stég, kavicsos, de fokozatosan mélyülő part, játszótér, minden, ami egy családi strandoláshoz nélkülözhetetlen. A bátrabbak közülünk is bemerészkedtek a tóba, lemosva magukról az út porát és felfrissülve a melegben. Rövid pihenő után lenyomtunk egy komolyabb távot: Winden am See, Jois, Neusiedl am See, Weiden am See, Podersdorf am See. Szerencsére a kerékpárút egyre közelebb kanyargott a tóhoz, mert már nagyon vágytunk arra, hogy végre láthassuk a vizet is! Az út hol szőlősök között, hol aranyos kis településeken, hol árnyékos erdőkben, hol pedig kis fahidakkal tarkított, pusztás részeken haladt. Az utolsó nagyobb etapra már délután került sor: Podersdorfból indulva, végig a teljesen sík, pusztai hangulatot idéző füves mezőkön át Illmitzig, majd onnan Illmitz See-ig. A part itt teljesen kiépített, strandolók, büfék, játszótér - és komp. Elérkezett az idő, hogy hazafelé vegyük az irányt, úgyhogy felszálltunk a Mörbischbe induló kompra. A hajó alja megtelt kétkerekűvel, a tetőről pedig szép kilátás nyílt majdnem a teljes tóra, a rövid, 20 perces kompút során. Amíg a komp a kikötéssel bíbelődött, ámulva szemléltük a kikötőben felépített szabadtéri színpadot, ami erősen kihasználta a tavat, mint természetes díszletet. Igazi élmény lehet itt egy színdarab! Végül már csak az utolsó kilométerek voltak vissza: Mörbisch szinte mindenkinek nyomott hagyott a szívében, mert ez a település egyszerűen tüneményes: akinek ideje engedi, mindenképpen töltsön itt el egy félórát! Pamhagen - Pomogy felé elindulva Mörbisch fölött elérjük az osztrák-magyar határt, ezúttal hatamlas piros-fehér-zöld tábla jelzi, hogy ismét a Magyar Köztársaság területére értünk. Még pár tekerés, és visszaértünk túránk kiinduló pontjához, Fertőrákosra.

A Fertő-tavon több komp is működik, így hosszabb-rövidebb bringás túrák is szervezhetőek. Tavasztól őszig a tó partjára látogatókat a Neusiedler See kártya segíti a tó kínálta lehetőségek minél szélesebb körű kihasználásában.


Határátkelő Emlékkő St. Margharetennél Bad Breitenbrunn Neusiedler See - Seewinkel Illmitz-See A Fertő-tó Fertőrákosról